„Mindig is bírtam a csávót. Túlzás lenne azt állítani, hogy közeli cimbik lennénk, de beszéltünk már párszor. Első találkozásunk egy Guitar Hero party alkalmából történt (biztos sokaknak megvan, de legalábbis rémlik még ez a nagyon kúl videójáték), amin mindketten részt vettünk. Konferáltunk, szerepeltünk… hogy ki mit csinált pontosan, arra már nem emlékszem; akkor én még bőven a zeneiparban dolgoztam, messze nem voltam még »Politikai Hobbista«, ő viszont már bőven volt »Ózdi hős«, de szupersztár még nem.
Szóval jól elvoltunk ott akkor együtt, két rock & roll fasz. Azóta ő egy celeb-fasz lett, én meg csak egy mezei fasz. (Na, aki nem látta a Ford Fairlane-t, az persze ezt a poént nem érti, és majd nagyon kínosan bekommenteli, hogy »haha, milyen igazad van, hogy lefaszoztad magad«.)
Komolyra fordítva, sosem állt hozzám közel Majka zenei világa, de hogy a csávó az első pillanattól fogva vérprofin tolta, az nem kérdés. És nem csak a rap-pet, de azóta is mindent. Ösztönös, zseniális üzletember. Nem az a fajta, amelyiknek van egy rakat pénze, és jól fekteti be, vagy aki mögött ott van egy cég, és annak a bizniszét tolja jól. Hanem az, aki mindenfajta háttér nélkül, egy szál meztelen seggel indult, aztán ráérzett valamire, rengeteget melózott, jó döntéseket hozott, és sokra vitte.
És persze, ahogy minden self made man esetében (de tanult emberek, képzett művészek, stb. esetében is), egy idő után kissé önmaga hatása alá került, és már mindenhez IS ért. De Majka még ebben sem annyira vészes; persze, időnként kinyilatkozik nagy magabiztosan olyan dolgokkal kapcsolatban, amikről valójában lövése sincs, de azért messze-messze-messze nem olyan gáz kategória, mint Nagy Ervin, Bródy János, Nagy-Bandó András, Péterfy Bori vagy sokan mások.
Sőt, Majka kifejezetten visszafogott volt mindig is abban, hogy politikai kinyilatkoztatásokat tegyen. Előfordult pár ilyen, de nem is mindig mondott hülyeséget. És persze, általában inkább kormánykritikus, de még ezzel sincs baj: még a legjobban dolgozó kormánynál is mindig lehet hibákat találni, és egy előadóművésznek szíve-joga, hogy hangosan szóljon, mint Soltész Rezsőnél az ének…”